Más-más dimenziók

Az est karmestere Tihanyi László volt, új művének énekes szólistája Meláth Andrea. Az Opera Magna Eötvös Péter 70. születésnapjára készült. Tihanyi négyrészes  koncertoperájának szövegkönyve a pályatárs hat operájának (Három nővér, Lady Sarashina, Le Balcon, Love and other Demons, Angels in America, Paradise reloaded) szövegrészleteit montírozza, s ekként négy különböző nyelven is szól. Az egymás mellé kerülő szövegrészek bizarr hatást keltenek, ugyanakkor a jelenetek formatipológiai meghatározásaival (monológ, szertartás, dialógus) Tihanyi az értelmetlen mondatkapcsolatokat is kontextualizálni tudja, illetve ebben nagy segítségére volt a kongeniális énekes. A rendhagyó énekes színészi feladatot (például elmondani Ádám és Lucifer „párbeszédét” vagy celebrálni egy okkult szertatást) kivételes szuggesztivitással, felvételről hallgatva is láttató erővel oldotta meg. A zenei tekintetben Eötvös-mentes kompozíció részben tisztelgés, részben baráti fricska. A Tihanyi-stílushoz mostantól értsük hozzá a finom humort is.

A műről töprengve viszonylag későn esett le, hogy a Tihanyi-darab egy nagyon fontos színházesztétikai állítást is megfogalmaz. Észrevettem, hogy Eötvös újabb darabjait – kimondva-kimondatlanul – egyfajta kritikusi gyanakvás övezi. E műveken a „jól megcsinált színdarab”, illetve (a valamivel belátóbbak) a realista színház dramaturgiáját kérik számon, köztük olyanok is (ideértve magamat), akik prózai színházakban a  dramaturgiai vezérfonal nélküli avagy posztdramatikus konstrukciókat minden további nélkül képesek elfogadni. Az Opera Magna, a maga sajátos eszközeivel, Eötvös operai életművét egyetlen mozdulattal a legújabb színházi törekvések mellett értelmezi, s ennél nemesebb születésnapi gesztust nehéz volna elképzelni.